A Wickey hazajött és azt mondta: Barbie, ma három dolgunk van, meginni ezt a garronét, meg megenni a sütit, és cigizni. És így tettünk. Bulizni nem akartunk, de a Tildával lementünk a Sohoba, onnan meg az Anett szólt, hogy a Gödörben van mindenki. És ugráltunk, de én mindenképp.

Akartam én írni értelmes bejegyzést csak volt közben pálinka.

És egyébként egy olyan könyvet olvasok amiben munkaidőben dugnak és ezt így vicces olvasni miközben az ügyfél magyaráz.

Ebből a könyvből azt is meg lehet tudni, hogyan védekeztek az 1800-as évek elején: "kisasszony, nem akarom tövig bevágni a farkam, nehogy terhes legyen". Nájsz. A mónikasóban még most is azt hiszik így kell.

Egyáltalán nem vagyok mélyponton. Nem azért iszunk Anettel a mélypontban mert depresszió van, hanem mert ott még mindig jó az epres és a málnás. És a pincéreket nem lehet felismerni, és úgyis tudom, hogy ha a Norcy azt is mondja hogy ő csak megiszik egy ilyet-olyat és haza megy, akkor is eljön velünk bulizni később. Csak azért, hogy megóvjon minket a rossztól. A helytől, melynek nem mondjuk ki a nevét és különben is...